Névadónk
“Keresd az igazat,
hallgasd az igazat,
őrizd az igazat..”
Fábry Zoltán 1897-ben született Stószon, jómódú polgárcsalád gyermekeként. A rozsnyói Evangélikus Főgimnázium elvégzését követően besorozták a Monarchia hadseregébe. Trianon után a felismerés elkerülhetetlenné vált: minden eszménye, nemzet, haza, és emberség megtépázva került ki a háborúból. Első novellái a magyarságot siratták. A kisebbségi lét számára új lelkiállapotot, új szemléletet teremtett.
Korán felismerte a fasizmus pusztító voltát. Öt évtizednyi esszéírói, kritikai és publicisztikai tevékenysége, amely később sajátos műfajban, az antifasizmusban csúcsosodott ki, az író halálával lezárt életművé vált. Erkölcsi és írói magatartásának jellemzője a „vox humana”, melyet Ő „emberséges hangnak” fordított, s hangsúlyozta, hogy az emberséget, az emberi méltóságot jelenti.
Kollégiumunk 1985-ben vette fel Fábry Zoltán nevét.
„Gondolat, büszke embertudat nélkül nincs béke, nincs élet,...”
